Revontulet

Egy újabb kis egyperces~ És nem történik benne semmi. 

A revontulet finnül északi fényt jelent.

Valószínűleg ez az utolsó friss még mielőtt elutazok egy hétre a Balatonra.

– Annyira gyönyörű… – sóhajtotta Finnország halkan. Svédország bólintott, de biztos volt benne, hogy ezt a finn nem látta, mert a fiú a lassan tekergő és pulzáló sarki fényt bámulta. A szemében visszatükröződtek a zöld és kék szalagok valahogy még tündéresebbé téve az arcát; Svédország nem tudta levenni róla a tekintetét, megbűvölve nézte őt.

– Igen, az – szólalt meg végül, de maga sem tudta eldönteni, hogy hirtelenjében Tinóra vagy az égi tüneményre értette.

Finnország tüsszentett, mire Svédország reflexből levette magáról a pokrócot, hogy a másik hátára terítse. Tino megrázta a fejét, és zsebkendő után kutatott kabátja zsebében.

– Vedd vissza, Sve, megfázol – mosolygott rá.

Berwald habozott egy kicsit, majd mindkettőjükre ráterítette a takarót, és közelebb húzta magához Tinót. A finn halkan felnevetett.

– Most pont olyan, mint amikor frissen szöktünk Dániától. Fáztam, és te átöleltél, megosztottad velem a takaródat… – Finnország boldogan hajtotta a fejét Svédország vállára, és átkarolta a derekát, hogy megossza vele a teste melegét. – Csak most nem félek, mert te itt vagy velem. Te egy olyan jó ember vagy Ruotsi…

Svédország sok mindent szeretett volna ebben a pillanatban; még szorosabban átkarolni Finnországot, szájon csókolni, a sápadt bőrét megérinteni és simogatni… de tudta, hogy ezzel mélyen a finn érzéseibe gázolna; ő csak egy jó barátként hívta át – ha már mindketten egyedül kényszerültek volna tölteni a napokat –, hogy együtt nézzék így újév hajnalán a csillagokat és reménykedjenek, hogy sarki fényt is látnak.

Csak egyszer tett felé egy ilyen irányú lépést, és rögtön udvarias elutasításba ütközött. Annak megvolt már párszáz éve, s ő azóta sem mert próbálkozni. A lelkébe égett az, ahogy Finnország akkor rémülten nézett rá.

Nincs abban semmi, ha két jó barát összeölelkezve bámulja az északi fényt az újév első hosszú, hideg éjszakáján…