A l'abri des fenêtres et des parapets de pierre

*Francia cím egy számból - aki elsőként kitalálja, honnan, jár keksz, vagy esetleg fic, ha van valami jó ötlete -, ha rosszul másoltam ki vagy nem helyes, szóljatok rám, továbbra se tudok sajnos franciául*

Spoileres fic, a Jackady rész után muszáj volt kiírnom magamból az érzéseimet. És Papillon talizmánjának a neve is benne van (ha valaki nem látta volna még az origins részeket, a fic előtt szaladjon megnézni).
Induljunk ki abból, hogy Gabriel Papillon, és írjunk családi Agreste-angstot. 

Tudja.

Adrien percekig mozdulatlanná dermedve állt az ablakban, miután apja szinte kiviharzott a szobából. Plagg szomorkás pofácskával lebegett mellette, még megjegyzést sem tett az érzelemmel teli jelenetre.

Gabriel arca, ahogy Chat Noir gyűrűjét nézte – kíváncsi volt és vágyakozó, a pupillái egészen kitágultak, és Adriennek kellemetlen érzése támadt, ami nem a hirtelen testi kontaktusból eredt. Mintha le akarná húzni a gyűrűt az ujjáról, hogy ellopja az erejét. Elrántotta a kezét, és meghajolva búcsút intett nekik. Hajszálnyira járt csak attól, hogy ott helyben változzon vissza és valljon be mindent.

Gabriel arca, amikor meglátta rajta a gyűrűt – általában felfigyelt a részletekre, elvégre kiegészítőket tervezett, hogy ne vette volna észre, mit visel, és még ha az ékszer Plagg nélkül ki is fakult. A férfi hirtelen húzódott el az ölelésből, a pillanat varázsa megtört.

- Nem is tűnt fel eddig, hogy gyűrűt viselsz - mondta elhűlve.

- Sok mindent nem veszel észre – jegyezte meg szemrebbenés nélkül a szemébe nézve; Gabriel nem tudta állni a pillantását, egyszerűen kiviharzott.

Szóval most ez a helyzet.

Adrien görcsösen szorította a telefont a közös képekkel, és lesüllyedt a faltól falig ablak tövébe. A szobája minden pontjáról édesanyja mosolygott le rá, pont a mai napon volt az évfordulója, hogy nincs többé.

Tulajdonképpen nem tudta, mi történt vele, egyszerűen egyik napról a másikra eltűnt, se szó, se beszéd, és aztán Gabriel márványszoborrá fagyott és a kúriába zárta őt, mintha ő lenne Rapunzel. Alig látták egymást, de Adrien mégis észrevette, hogy a haja sötétszőkéből fehérbe fordult egy hét alatt, holott előtte egyetlen ősz hajszála se volt.

Ma pedig valahol ott rontotta el, amikor elárulta, hogy részleteiben ismeri az Agreste kúria védelmi rendszerét. Az aggodalomtól elveszítette a józan ítélőképességét, és kiabált vele, hogy engedelmeskedjen neki, mert ő mindenkinél jobban ismeri Papillon módszereit.

A térdére hajtotta a fejét. Néha úgy érezte, hogy kettős élete szétszaggatja, és már érezte a kezdődő fejfájás szúrását a halántékán.

Majdnem elvesztette az apját is. Csak egy lépés lett volna… Ladybug sem tud halott embereket visszahozni.

Plagg a vállára ereszkedett, és apró, puha mancsával megbökdöste a fülét.

- Elmondom neki! – pattant fel hirtelen. – Akkor biztosan meg fog nyílni nekem, és egyikünknek sem kell egyedül elviselnie a gyászt.

- Eszedbe ne jusson – fújt rá talizmánja. – Nem szabad!

- Csak tudnám, miért vagy ennyire ellene…

- Ha azt feltételezzük, hogy összerakta a képet, felesleges lenne a vallomás. És különben is, először Ladybugnak akartad elmondani, nem?

Adrien mélyet sóhajtott. – Lehet, hogy igazad van…

- Nekem mindig igazam van, kölyök! – fonta keresztbe mancsait.

Azt azonban mégsem merte elmondani Adriennek, hogy amikor Gabriel megölelte őt, egy szomorúságtól és kétségbeeséstől fertőzött talizmán jelenlétét érezte.

*

Egyszerűen rájött.

Aznap egyszerre világosodott meg minden, ami eddig zavaros volt, olyan gordiuszi csomóvá gabalyítva az életét, mely kibogozhatatlannak tűnt.

Adrien Chat Noir.

Legszívesebben a haját tépte volna, annyira nyilvánvaló volt az egész. Előbb is észrevehette volna.

Hiába a macskás mozgás és hangok, az álarc mögött az ő Adrienje van, aki már nem az a szelíd és engedelmes fiú, akit ismert, hanem vad, szenvedélyes és zabolátlan, akár az anyja.

Őt is megpróbálta betörni és ezért vesztette el.

Milyen klisé, hogy pont a fiának kellene megállítania őt. A sok ellentétes érzéstől csak vicsorogni tudott a tükörképére.

A gyomra összeszorult, amint arra gondolt, mennyiszer próbálta eltenni láb alól Chat Noirt.

Viszont figyelembe kell vennie, hogy ez a fordulat pozitívumokat is hoz magával. Elveheti a gyűrűt Adrientől, amikor csak akarja, és akkor a játszma egyik fele már véget is ért. Gyanakodni fog, talán rá is jön, de akkor már késő lesz.

És ezek után játszi könnyedséggel előcsalogathatja Ladybugot ismerve az érzéseit Adrien iránt. Az ábrándos pillantás, a csillogó szemek és a kipirult arca mind-mind elárulták. Többet érez a fia miatt, mint egyszerű rajongás, talán ismerik is valahonnan egymást, és az csak színjáték minden. A lány őt is végigmérte, bizonyára próbálta megtalálni a hasonlóságokat közöttük.

Ha Adrien mégsem adná szépszerével a gyűrűt, majd elrabolja Papillon. Egyszer meg fogja érteni, hiszen mindketten ugyanazt a szeretett személyt vesztették el, mindkettőjüknek ugyanúgy hiányzik. Talán még arra is rá tudja venni, hogy segítsen kicsalni Ladybugtól a talizmánját. Komoly veszélybe persze nem fogja helyezni Adrient, akár még a kapcsolatukra is áldását adja, ha azon múlik.

A módszerein finomítania kell, ez a legutóbbi alkalom majdnem az életébe került – de legalább van alibije. Annyira közel járt! Ha akkor nem habozik, és lehúzza az ujjáról a gyűrűt… Ladybug már így is gyanút fogott.

Aznap már sokadszorra rontott be a festmény mögötti titkos helyiségbe, Nooroo túl fáradt és elcsigázott volt ahhoz, hogy riadtan felrebbenjen a rejtekhelyéről. Elé dobott egy zacskó friss epret – végül is az akció egy része sikeres volt, talizmánja megérdemli a betevőjét.

- Holnaptól új időszámítás kezdődik, Nooroo.

A pillangó megborzongott, és inkább az eprek közé vetette magát, hogy ne kelljen válaszolnia.