2016. december 8., csütörtök

Takarítani te fogod

Egy jelenet Phichit és Yuuri detroiti életéből~ Még biztos lesznek ebben a témában szösszenetek. ^^ Ihlette Phichit telefontokja és egy beszélgetés egy barátommal~
(Nem tudom, mi ennek a duónak a neve, szóval Roróval kitaláltuk, hogy Yuuchit vagy Phiri.)



Először ráfogta a fáradtságra, hogy mozgást lát a szeme sarkából. Aztán motoszkálást is hallott, és amikor szobatársa ágyára pillantott, a takaró alatt határozottam mozgott valami.

Yuuri nem szeretett turkálni mások cuccai között, de most a gyanakvás erősebb volt, mint az illemtudása. Megemelte a takarót, ami alól valami apró, szőrös lőtt ki. A fiú felnyikkant és hátrahőkölt, míg az állat leugrott a földre és eltűnt az ágy alatt. Yuurit elfogta egy kellemetlen érzés, és felkucorodott a saját fekhelyére, míg szemöldökét összevonva szuggerálta a pontot, ahol utoljára látta azt a valamit, és a képernyőre oda sem pillantva pötyögött egy üzenetet Phichitnek.

Azt hiszem, van egy egerünk.

Nem kellett sokat várnia a válaszra.

Jaj, ne… Maradj ott, ahol vagy, és ki ne nyisd az ajtót, rohanok!

Phichit tíz perccel később, enyhén ziláltan esett be, kezében egy ketreccel, amit óvatos mozdulattal rakott le az ajtó mellé.

- Hol van?

- Asszem az ágy alatt. Hoztál magaddal macskát?

- Macskát? – Phichit felháborodva szusszantott. – Ez egy hörcsög, nem egér! Amikor másfél órája elmentem, még aludt, nem hiszem el, hogy pont most jött rá a bújócskázhatnék… – Hasra vetette magát a parkettán, és halkan gügyögni kezdett karját az ágy alatti sötétségbe nyújtva. Amikor ezzel nem jutott dűlőre, kicsit előrébb lökte magát, és addig kotorászott, míg siker nem koronázta az igyekvését. Elégedett vigyorral tartotta a kezét Yuuri elé, amiben egy apró, aranybarna hörcsög remegett. – Látod?

- Phichiiit… - A hangsúlyát hallva a fiú behúzta a nyakát. – Mióta van nekünk hörcsögünk?

- Reggel óta? Figyelj, Yuuri, tudom, hogy most biztosan haragszol, de egy barátnőm hörcsöge fialt, és nem tudják hova rakni a kicsiket, az apja pedig agyon akarta ütni őket… Nézd milyen édes, ugye te sem hagytad volna ott?

Yuuri megcsóválta a fejét. – Legalább szólhattál volna, a frászt hozta rám. Máskor bezzeg még az éjszaka közepén is nekem írsz.

- Bocsi-bocsi – mosolygott zavartan. – Azért nincs harag, ugye?

Yuuri megadóan sóhajtott. Legjobb barátja kiskutya szemeket meresztett rá, és ilyenkor mindig nehezére esett rá haragudni (Phichit ezt rendszerint pofátlanul ki is használta). – Tőlem maradhat, de ezt a nevelővel is meg kell beszélned.

- Imádlak! – Phichit fél karral átölelte, és összenyomta az arcukat. – Megfogod, amíg összerakom a helyét?

- Hé, ennyire még nem vagyok jóban vele!

Végül csak az ő ölében landolt abban a kartondobozban, amiben érkezett, míg Phichit lelkesen csivitelt arról, milyen videókat fog forgatni újdonsült háziállatuk főszereplésével. El kellett ismernie, hogy az állatka tényleg nagyon aranyos a puha, aranybarna bundájával, apró mancsaival és ragyogó gombszemeivel. Aztán a hörcsög ásított egyet, és a szájából elővillantak a hosszú, éles metszőfogak. Yuurit kirázta a hideg.


Az egyszer biztos, hogy Phichit fogja etetni és takarítani. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése