Városnézés

Nem bírtam ki, hogy az egyik előzetes képhez ne írjak szöszt. Este megtudjuk, hogy mi történik valójában, és hogy mennyire írtam ooc-re Otabeket... xD

És csoda! Nem az OTP-mről írok! 

Yuri egyszerűen nem tudott rá épkézláb magyarázatot adni, miért találják meg mindig a hülyébbnél hülyébb helyzetek. Valahogy vonzotta őket akarata ellenére.

Yakov az összes versenyzőjének pihenést rendelt ki az érkezés napjára – ő viszont majd’ szétrobbant az energiától, ráadásul rajtuk kívül mindenki elment várost nézni. Amikor edzője nem figyelt, kisurrant a szobájából, és pillanatnyi gyengeséget mutatva csatlakozott Viktorék triójához. Ott volt az a kiejthetetlen nevű thai srác is, aki a megérkezése óta folyamatosan Yuuri nyakában csüngött lassan felülmúlva Viktort, és szelfibotjával felfegyverkezve kihívásnak vette, hogy mindent megörökítsen. Ez akkor vált igazán idegesítővé, amikor Viktor és a másik Yuuri leálltak turbékolni, Phichit pedig vigyorogva vált a paparazzijukká.

Szóval egyszerűen elege volt. Ő csak egy tisztességes városnézésre vágyott!

Fejébe húzva kapucniját búcsút intett a triónak, és eltűnt egy mellékutcában.

Utólag végiggondolva ez volt a leghülyébb döntése aznap, de ezt másnak nem vallotta volna be. Végigrugdosott egy követ a járdán, és lehúzta átmeneti kabátja cipzárját. Kicsit melege volt, Szentpéterváron és Moszkvában már kemény mínuszokat tapostak, míg itt kellemes öt-hat fok volt, még a lehelete is alig látszódott a levegőben.

Egy sarkon megállt macskát simogatni, habár Yakov külön megkérte, hogy ne nyúzzon idegen állatokat. De hogyan is tudna ellenállni a puha, bársonyos testnek, ami hangosan dorombolva dörgölőzik a vádlijához?

Egy ponton valaki megfütyülte, mire Yuri agyát elöntötte a düh. Mégis miért vonzza a füttyögős idiótákat?

Talán nem kellett volna vicsorogva felmutatnia a középső ujját. Talán nem kellett volna bevetnie a minimál spanyolját, amiből csak káromkodásra futotta, főleg hogy ezek katalánok, és még az angolra sem szeretik.

Yuri ebben a pillanatban áldotta az annyira utált reggeli kocogást, mert gyorsan maga mögött hagyta a férfiakat, akik üvöltözve, öklüket rázva üldözték három utcán át. Amikor megbizonyosodott róla, hogy egyedül van, egy kapualjba húzódva kifújta magát és körülnézett. Egy szűkebb utcában volt, Szentpétervár hatalmas terei után furcsán bezárva érezte magát, akár egy sarokba szorított macska.

Fogalma sem volt, hol van. A netes térképből nem sokkal lett okosabb, a visszafelé utat sejtette, de talán még ott vannak a kiabálók… Ha pedig új utat választ, még jobban eltévedhet.

Ha nem akar itt éjszakázni, muszáj lesz felhívnia valakit.

Végigpörgette a telefonszámok listáját. Yuurit és Viktort próbálta először elérni, de a turbékoló galambok nem vették fel. A szelfikirály Phichit is megadta a számát, de mindig úgy tűnt, hogy el van veszve a szociális média és a musicalek világában, és még a GPS kezelését sem bízta volna rá. Christől isten ments, okkal volt svájci perverz néven elmentve, és inkább a kapualjban éjszakázik, minthogy a seggfej JJ-t hívja. Yakov és Lilia pedig szimplán kitekernék a nyakát, amint megtudnák, milyen helyzetbe keveredett kedvenc tanítványuk.

Feltűnt neki egy név, amihez semmi degradáló becenevet nem fűzött, ráadásul cirill betűkkel volt bejegyezve: Otabek. Összevont szemöldökkel meredt a névre, aztán beugrott a kazak fiú arca, akivel csak pár szót váltottak, és akit nem akart utána egy kanál vízbe fojtani. Ráadásul volt egy olyan dicsérendő tulajdonsága, hogy beszélt oroszul.

A telefon hosszasan kicsörgött, Yuri már kinyomta volna, amikor Otabek végre felvette.

- Ki maga, és honnan tudja a számomat?

- Szia, itt Yuri. Az orosz. Te adtad meg.

Halk káromkodást hallott a vonal túlsó feléről.

- Tisztában vagy vele, hogy mindenki téged keres? Az edződ már a rendőrséget akarja hívni.

Yuriban a pillanat tört része alatt felment a pumpa. – Ahhoz képest eddig mindenki baszott felvenni!

- Hűtsd le magad. Hol vagy egyáltalán?

Yuri vágott egy pofát, majd lediktálta az utca nevét és a házszámot.

- Ez nincs messze tőlem. Maradj ott, ahol vagy.

Yuri a képernyőre grimaszolt, aztán zsebre vágta az okostelefont. Ezek szerint mégsem fogja megúszni a fejmosást. Öt perc sem telt bele, és Otabek lefékezett előtte egy csillogó-villogó motorral, és Yuri megugrott a fékezés hangjára.

- Pattanj fel.

Yuri felugrott mögé, megkapaszkodott a hátsó ülésben, és már száguldottak is. Orosz nagyvárosokban felnőve hozzászokott a sajátos és veszélyes vezetési stílusokhoz, de Otabeknek mégis sikerült meglepnie azzal, hogy összegyúrta az összest. Yurit egy ponton elhagyta a büszkesége, és már az életéért imádkozva kapaszkodott vetélytársa derekába, míg az éppen csak kikerülve a többi járműt szlalomozott a sávok között. Mire a hotelhez értek, Yuri a lelkét is maga mögött hagyta.

Ha a jégen volt, sosem szédült el, most viszont kifejezetten rosszul volt, ahogy leszállt Otabek mögül. JJ kiröhögte, amikor meglátta, és kacsintva gratulált a randijához, de mielőtt Yuri nekieshetett volna, Yakov elkapta a grabancát. Kapucniját az arcába húzva hallgatta a fejmosást, és csúnya grimaszokat vágott. Aztán körbenézett, hogy legalább megköszönje Otabeknek a fuvart – a fiú viszont addigra már eltűnt.