2017. április 4., kedd

Made of Sunshine III.

A hörcsögvész, avagy Phichit egyik hörije elszökik, és elrontja a randiját a barátnőjével.



2013.

- Én mondtam, hogy egy is túl sok – sóhajtotta Yuuri a fejét csóválva, amikor barátja idegesen rohangált körbe-körbe a szobájukban. Minden lehetséges búvóhelyre benézett, de Arthur, az a kis ravasz nem volt sehol sem. Társai az igazak álmát aludták a friss alomba fészkelve magukat. – De neked rögtön három kell.

- A zsörtölődés helyett inkább segíthetnél – jegyezte meg Phichit, ahogy hasra vetve magát félig bekúszott Yuuri ágya alá szétnézni. – Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy mégis résnyire nyitva volt az ajtó, amikor takarítottam.

- Miért nem szóltál?

- Éppen zuhanyozni voltál, nem akartalak zavarni.

A szobájuk a három évnyi együttélés után a következőképpen nézett ki: Yuuri fele viszonylag rendezett, esetleg a székre volt dobva egy pulóver, a falon lógott pár poszter Viktor Nikiforovról, az ágya pedig általában be volt vetve. Phichit része ezzel szemben maga a káosz, a változó méretű ruhakupac a sarokban állandó része volt a kilátásnak. Gyűrött lepedő és takaró, a hely egyik felét az ágya foglalta el, a másikat a három hörcsög ketrece, amit magához képest nagyon is rendben tartott.

És volt egy olyan rossz szokása, hogy szabadon engedte kedvenceit, ha a helyüket takarította – habár arra általában nagyon is ügyelt, hogy az ajtó csukva maradjon.

Amint a fiatalabbik kimászott az ágy alól, Yuurinak megesett a szíve rajta, és csatlakozott a kereséshez.

- Biztos vagy benne, hogy nincs a te ágyad alatt? Abban a kupiban kiváló rejtekhelyek vannak.

- Kizárt, vagy ötször megnéztem. – A zsebében kotorászott, majd a kezébe nyomott pár napraforgómagot. – Ezekkel hívd, imádja.

Yuuri nem akarta letörni a lelkesedését azzal, hogy ha a gazdájának nem jön erre elő, akkor neki mégúgy se fog.

Egy idő után kiterjesztették a keresést a folyosóra és a konyhára is – eredménytelenül. Yuuri örült, hogy ezen az órán a legtöbben az egyetemen vannak, mert nagyon szánalmasnak érezte magukat, amint a padlón kúsznak-másznak, és egy hörcsögöt próbálnak magukhoz édesgetni. Akit valószínűleg a felfedezés izgalmában egyáltalán nem érdekel, hogy a gazdája felforgatja érte a fél kollégiumot.

- Phichit Chulanont! – csendült egy lány hangja élesen a hátuk mögött. A fiú összerezzent, és beverte a fejét a szekrény szélébe, ahol éppen nézelődött. – Már vagy tizenöt perce randink lenne, és te még csak a telefont se veszed fel. Magyarázatot várok.

- Úristen, Sarah, ne haragudj! – vetette magát a lány elé. – Nem szándékos volt, csak Arthur, az egyik hörcsögöm elszökött, és Yuurival már vagy egy órája keressük.

- Oh, az más. Segítsek én is?

- Nem, nem szükséges, tudom, hogy félsz tőlük. – Feltápászkodott, és Yuuri megkönnyebbülten a sarkaira ült. Sarah megjelenésével úgyis véget ért egyelőre a keresés. – Valószínűleg úgyis elbújt valahová ijedtében, és nem jön elő, míg le nem nyugodott a környezet… inkább pótoljuk a randit.

- Akkor én megyek is, jó szórakozást – hadarta Yuuri. – Ha mégis előkerülne, dobok egy üzenetet.

Phichit integetett neki búcsúzóul, és próbálta elengedni a felgyülemlett feszültséget. Hagyta, hogy Sarah behúzza maga után a szobájába. Az íróasztalon mécsesek égtek, a függöny behúzta, hogy hangulatos félhomály legyen, és füstölő illatát érezte. Bűntudata lett. Sarah készült a randijukra, míg neki teljesen kiment a fejéből az egész, amikor a hörcsöge elszökött. A kis csirkefogó pontosan tudja, hogyan fordítsa a fejére a napját.

- Sarah, bocsi, hogy…

- Css. – A lány az ajkára tette a mutatóujját, ahogy közelebb lépett hozzá. – A lényeg, hogy most itt vagy.

Egymásra mosolyogtak, és a lány átkarolta a nyakát; pár centivel magasabb volt Phichitnél, de pont a hosszú, formás lábai és a világos színei tetszettek neki annyira. Magához húzta a derekánál fogva, a csípőjük összepréselődött, ahogy egy a fejükben szóló közös dallamra lassan ringatózva csókolóztak.

Phichit nem tudta, mikor költöztek az ágyra, és hogy mikor csúszott a keze Sarah combjára, de a hogyantok akkor pont nem izgatták, csak barátnője puha csókjai a bőrén. Jobb mutatóujja köré csavart egy szőke loknit, és egy picit meghúzta.

Aztán a szoba ajtaja nyikordult, és Sarah macskája surrant be. Úgy rebbentek szét, mintha az állat valami rossz dolgon kapta volna rajta őket. Talán úgy is volt, mert a cirmos ellenségesen villogtatta sárga szemeit a fiúra; féltékeny volt a figyelemre, amit most ő kapott meg helyette.

Nos, Phichit se kedvelte túlságosan, mióta játék közben végigkarmolta a karját.

A macska kerülgette őket egy darabig, majd felugrott Sarah ölébe, és a szoknyájára ejtett egy apró testet. A lány szemei rémülten elkerekedtek, és a szája elé kapta a kezét, hogy ne sikoltson fel.

Phichit felnyögött – egy hörcsög volt, pont olyan fajta, mint Arthur.

- Szedd le rólam, kérlek – szipogta a lány, és Phichit torka is elszorult, ahogy megacélozva akaratát zsebkendőt ragadott, és óvatosan leemelte Sarah szoknyájáról a zsákmányt, amit a macska ajándéka hozott gazdájának. Az apró test élettelenül hevert a tenyerén, és Sarah elsírta magát, ahogy találkozott a pillantásuk.

- Sajnálom – hüppögte. – Én nem gondoltam volna, hogy Pocok…

- Miért engedted ki a szobátokból?

- Rossz az ajtó, én… hogyhogy kint volt egyáltalán?

- Kiszökött! – Phichit felpattant az ágyról a mellkasához szorítva az apró, hideg testet; úgy érezte, most nem tud megmaradni barátnője közelében, hiába tudta józan ésszel, hogy nem az ő hibája. A hörcsögök zsákmányállatok, a macskák pedig velük is táplálkoznak, és az a szeretet jele, ha a gazdájuknak adják a fogást. – Egyedül kell lennem.

- Phichit! – kapott a karja után Sarah, de ő már ki is fordult a szobából, az arca vörös volt a visszafojtott érzelmektől. Még hallotta, amint a lány sírós hangon pörölni kezd kedvencével, de ettől csak még pocsékabbul érezte magát.

Itt a bizonyíték rá, hogy a macskák gyűlölik.

*

Yuuri hallotta, amint szobatársa a takaró alatt szipog, de nem adta jelét, hogy felébredt rá. Tudta, hogy Phichit nem szereti, ha mások gyengének és sebezhetőnek látják, ha észreveszik, hogy ő se mindig boldog és mosolygós.

Még világosban temették el Arthurt. Phichit egy papírdobozba helyezte a testét, és kapartak neki egy gödröt az egyik fa alatt a kemény, hideg földbe.

És Yuuri kibírta, hogy ne jegyezze meg, hogy az első dögevő ki fogja ásni.

Phichit szólt pár szót – reméli, hogy Arthur boldog ott, ahová került, mire Sarah (akivel addigra kibékültek, így meghívták) újra elsírta magát.

Szerette volna megvigasztalni, de fogalma sem volt, mit mondhatna. Neki ott volt Vicchan, még ha egy óceán is feküdt közöttük. Hetente legalább egyszer telefonált az otthoniakkal, és a kutya kiváló egészségnek örvendett. Egyszerűen nem tudhatja, milyen lehet egy állatot elveszteni.

Fordult egyet, mire Phichit szipogása hirtelen abbamaradt, mintha elvágták volna.

- Jól vagy?

- Nem akartalak felébreszteni – motyogta rekedten. Yuuri felkelt, és hozott egy pohár vizet; Phichit nagy kortyokkal ivott. – Jól vagyok.

Yuuri tudta, hogy hazudik, de nem erőltette – Phichit pár napig még biztos szomorú lesz, ha eszébe jutnak a történések.

- Csak azt remélem, hogy nem szenvedett sokat. Mármint tudod, a macskák kegyetlenek, szeretnek játszani a zsákmánnyal, mielőtt… - Elcsuklott a hangja, képtelen volt kimondani. Yuuri gyengéden dörzsölgette a hátát, és nem szólt semmit.

Phichit megitta a maradék vizet, és az éjjeliszekrényre tette az üres poharat.

- Köszönöm, Yuuri.

Az éjszaka többi része már csendesebben telt.

*

Két nap múlva koradélután egy éles sikoltást hallottak a közös konyhából. Phichit felpattant, mert a hang gyanúsan Sarah-tól származott, és mintha azt kiáltotta volna, hogy egerük van. Kirohant, Yuuri pedig kicsit késve követte.

Amikor odaért, épp látta, amint Phichit térdre veti magát a mosogató előtt, és thaiul gügyög az egérnek. Sarah a konyha közepén remegett egy sámlim, görcsösen markolt egy serpenyőt a feje fölött, és ha nem ült volna tiszta rémület az arcán, Yuuri biztosan elneveti magát.

- Ez nem egér, hanem Arthur! – kiáltott hátra a válla fölött izgatottan, majd elfeküdt a padlón, hogy viszonylag szemmagasságba kerüljön a rémült állattal. Némi gügyögés után a hörcsög a tenyerére mászott. – Te kis csirkefogó, két napja gyászollak, és egész végig itt bujkáltál…

- Nem egér? – Sarah bizonytalanul lejjebb eresztette a serpenyőt. – Csak a mozgást láttam a szemem sarkából…

- Ez biztosan Arthur. Bármikor felismerném a bundájáról.

Sarah lelépett a sámliról, majd serpenyőstől rávetette magát Phichitre. – Akkor mégsem az én lelkemen szárad!

Arthur megijedt a hirtelen mozgástól, és kiugrott a kezéből. Nem jutott messzire, mert Yuuri résen volt, és gyors reflexeiről tanúbizonyságot téve elkapta, mielőtt a folyosó felé iramodott volna. Az állat szíve hevesen vert az ujjai alatt, és a bajsza csiklandozta a bőrét.

- Nem akarok ünneprontó lenni, srácok, de… akkor kinek a hörcsögét temettük el múltkor? – tette fel a kérdést, ami mindannyiukat foglalkoztatta.



A King and the Skater főszereplőjét Arthurnak hívják, gondoltam Phichit simán elnevezné így valamelyik hörcsögét. :) Korábban már írtam egy szöszt arról, hogyan fogadta Yuuri az első hörit: https://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=129841&i=1

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése