Hurt/comfort vonat közeledik~
(Bocsi, fiúk, majd jóvá teszem.)
2015.
- Yuuri, Yuuri! – rontott be a szobába izgatottan Phichit. –
Képzeld, azt mondta az orvos, hogy ha megígérem, hogy csinálom itthon a
gyakorlatokat, akkor már nem kell járnom a hivatalos gyógytornára!
Yuuri halványan rámosolygott. – Ez nagyszerű hír, Phichit.
A fiú arcáról lassan leolvadt a lelkes vigyor. – Valami
nincs rendben, igaz?
Yuuri szó nélkül nyújtotta át a telefonján, amin megvolt nyitva
egy pletykalap oldala, és Phichit átfutotta a főcímet.
Viktor Nikiforov
utolsó szezonja? Utána jártunk!
- Tudod, hogy ez az oldal mindig tele van kamuval.
- Mi van, ha mégsem az? Te is láttad azt a videót, hogy mekkorát
esett három hete a nyilvános edzésen.
- És utána felkelt, mint mindig. Ne aggódj ezen, az az ember
nem véletlenül egy zseni. Ismeri a saját határait.
- De mi van, ha egyszer mégsem kel fel? – makacskodott
Yuuri. – 2009-ben és 2011-ben is volt már komoly sérülése.
- És valószínűleg tanult belőle. Ne stresszeld magad
feleslegesen a döntő előtt, ott lesz. Mindketten
ott lesztek.
Nem volt túlzás azt mondani, hogy barátja tavalyi balesete
után Yuuri kicsit paranoiás lett. Ő maga ugyan nem félt esni, de mindig
kifutott a vér az arcából, ha csattanást hallott maga mellett a jégen.
Phichit csak homályosan emlékezett a balesetére. Annyi volt
a biztos, hogy fáradt volt, és figyelmen kívül hagyta a teste figyelmeztetését,
hogy a bokája napok óta lüktet, és egyre jobban erőltette az ugrásokat. Az
egyik pillanatban még a levegőben volt, a másikban pedig alácsuklott a bokája,
és lendületből a palánknak csapódott. Nem tudott felkelni, a lába nem bírta meg
a súlyát. Ordított a fájdalomtól, könnyek folytak végig az arcán, és a rémült
Yuuri ért oda hozzá először. Celestino rákiáltott, hogy eszébe ne jusson
megmozdítani, akár agyrázkódása is lehet.
Phichit a kórházba vezető úton elvesztette az eszméletét a
fájdalomtól.
Nagy szerencséje van, mondták az orvosok, éppen repedt a
sípcsontja, a kobakja pedig kemény, de azt a szezont verje ki a fejéből, ha
később még versenyszerűen akar műkorcsolyázni. Phichitnek nem tetszett, hogy
pihennie kell, de nem volt mit tenni; szomorkodás helyett kihasználta az
idejét, hogy rendesen befejezze a középiskolát, és Instagram- és Youtube-uralomra
tört dokumentálva a felépülését, amiben Yuuri lelkesen segédkezett.
Yuuri, aki hiába tagadta, egyre jobban összecsuklott az
elvárások súlya alatt. Úgy cikkeztek róla, mint Japán aduásza, aki vissza tudja
hozni a szigetország jó hírnevét a műkorcsolyában, hiszen már az első Grand
Prix sorozatában bejutott a döntőbe.
Phichit sejtette, hogy csak azért mosolyog, hogy ne
aggódjanak miatta annyira.
- Beszéltél már Ciao Ciaóval a pszichológusról? – kérdezte.
Yuuri makacsul összepréselte az ajkát. – Azt ígérted, hogy ma fogsz.
- Egész nap edzek, mégis mikor lenne időm felmenni?! –
csattant fel hirtelen, és Phichit hátrahőkölt. – Ne haragudj, nem akarok erről
beszélni.
Yuuri racionális énje tudta, hogy Phichit csak segíteni akar
a folytonos érdeklődésével, de éppen az ellenkezőjét érte el vele. Mindig is
makacsul megoldotta egyedül a problémát, és ezt sem akarta, hogy kivétel legyen
alóla; egyedül vagy sehogy győzi le a szorongását.
És szinte görcsösen félt a hibáktól.
Celestino azt mondta, ne rettegjen a bukástól, az is a
tanulási folyamat része, de ettől Yuuri csak még idegesebb és türelmetlenebb
lett.
Ha edzőjük kikérte volna Phichit véleményét, megmondja, hogy
ezzel egy maximalistát nem fog megnyugtatni – már pedig Yuuri az volt.
Celestino viszont nem kérte a véleményét Yuurival kapcsolatban, inkább a
dolgára küldte mondván, hogy foglalkozzon a régi ugrásokkal és forgásokkal,
amiket a teste elfelejtett a gyógyulás alatt.
Mindenki rettenetesen büszke volt Yuurira, amiért bejutott a
döntőbe, és ezt nem felejtették el hangosan hangoztatni. Yuurinak ez viszont
nem volt elég.
Ő érmet akart szerezni a döntőn is, egy helyet Viktor
Nikiforov mellett a pódiumon. Phichit hitte és tudta, hogy képes rá, ha nem
engedi, hogy az idegei felzabálják.
Yuurinak valószínűleg az egész előtt arra lenne szüksége,
hogy jól kieressze a gőzt.
- A hétvégén lesz egy buli Amyéknél. Nincs kedved eljönni
velem?
- Úgysem ismernék ott senkit – morogta.
- Dehogynem! Ott lesz Dylan, Sarah és a német Michael is. Ja
meg Matthew is, de ő nem érdekes.
Yuuri összevonta a szemöldöké. – Matthew nem az volt, aki
azért dobott, mert szerinte lányos vagy? Komolyan össze akarsz még futni azzal
az idiótával?
- Az lényegtelen, rajta kívül jönnek normális emberek is.
- Szerinted jó ötlet elmenni egy olyan buliba, ahol két exed
is ott lesz… – jegyezte meg hitetlenkedve Yuuri, mire Phichit csak a szemét
forgatta. Sarah-val pont hogy békében váltak el, Mattet pedig figyelmen kívül
tudja hagyni, amennyiben nincs a látókörében.
Végül egyedül ment el, mert Yuurinak semmi kedve sem volt
egy olyan helyen lenni, ahol a többség csak jópofizásból szólna hozzá. Phichit
nem haragudott rá emiatt, de buli unalmas és rossz volt Yuuri nélkül,
csendháborításért rájuk hívták a rendőrséget, és még Matthew is rányomult
részegen.
*
Phichit legszívesebben szervezett volna egy partit Yuuri
tiszteletére, ahol együtt nézik meg a döntőt, de valahogy senkinek sem volt
kedve több napon keresztül hajnali háromkor felkelni. Leo de la Iglesiát
viszont meghívta magukhoz, és a fiú szívesen jött; még nyáron barátkoztak össze
a kanadai edzőtáborban.
Le se feküdtek aludni az izgatottságtól, inkább filmet
néztek és beszélgettek. Leo olyan méregerős kávét főzött nekik, hogy nem volt
gond az éjszakázás.
- Idegesnek tűnik – jegyezte meg a kaliforniai fiú, amikor
Yuuri a jégre siklott, és remegősen integetett a közönségnek. Harmadikként
indult a szabadprogramon Christophe Giacometti után, aki a pontozás után
magabiztosan vigyorgott a kamerába. Pillanatnyilag ő vezetett, de egyesek úgy
spekuláltak, hogy ez nem sokáig marad így.
- Remélem, hogy nem olvasgatta előtte az
esélylatolgatásokat, mert akkor megnyúzom őt is és Ciao Ciaót is, amiért
hagyta.
Phichit egész végig a térdét markolta a nadrágon keresztül
olyan erősen, hogy szinte fájt. Yuuri nem volt önmaga, és nem lehetett mit
szépíteni a megfogalmazáson – vérszegény teljesítményt nyújtott. Több ugrást
bukott el, mint amennyit landolt, de becsületére legyen mondva összeszorított
fogakkal végigcsinálta.
És a végpóznál még a felvételen át is látszott az ajka
remegése. Kezébe temette az arcát, amint lelépett a jégről, Celestino
aggodalmas arccal terítette a hátára a kabátját, és átkarolva a vállát a kiss
and cryba vezette.
A pontjai még az esések ellenére is túl alacsonyak voltak.
- Ez azért szemétség volt – csóválta a fejét Leo, ahogy a
visszajátszást nézték. – Egy csomó helyen legalább a fordulatszám megvolt.
Phichit szaporán bólogatott, míg a verseny szabályzatát
bújta. Kell lennie valami következménynek a bírákra nézve, ha valakit
túlságosan lepontoznak! Legszívesebben elárasztotta volna az internetet
felháborodott kommentekkel, de Celestino többször is nyomatékosította, hogy nem
tűri az ilyen viselkedést. És egyébként se lenne okos döntés szakmailag.
- Remeg a válla… szerinted sír?
- Valószínű – pillantott fel Phichit. A közönség közben
felujjongott, mert Leroy lépett a pályára.
Láttátok?? Mi történt
vele, szegény úgy nézett ki, mint aki mindjárt rosszul lesz a közepén, írta
Guanghong az óceán túlsó feléről.
Phichit a fejét csóválta. – Még jobban ki fog borulni, ha
mindenki ezzel ír rá.
Az este Viktor Nikiforov győzelmével zárult, míg Yuuri a
hatodik helyen végzett. Alig fél órával később a blogok már arról cikkeztek,
hogy a szezon visszavonulója talán ő lesz, és Phichit keserű ízt érzett a
szájában.
*
- Két napja nem érem el – panaszkodott végül az edzőjüknek,
amikor a férfi sokadik csörgetésre felvette. – Nem akartalak téged zaklatni
ezzel, de most már tényleg kezdek aggódni.
- Nem tudtam rávenni, hogy visszakapcsolja a telefonját,
miután beszélt a családjával – sóhajtotta Celestino rezignáltan. – Lassan nem
tudom, mit kezdjek vele.
- Amúgy mi történt pontosan a gálán? Elég ijesztően nézett
ki, amikor beszorult aközé a két forgás közé.
- Állítólag Leroy variált valamit a koreográfián – horkant
fel. – Az a szerencséje, hogy Nikiforov után odament ő is elnézést kérni,
különben biztos panaszt tettem volna rá, amiért veszélyezteti a testi épségét.
Phichit felszisszent. Emlékezett testközelből a kanadai
stílusára, és hogy sokszor elszaladt vele a ló, amikor produkálta magát a
rajongóinak, de az már túl sok volt, hogy majdnem Yuuri látta ennek kárát.
- Ne haragudj, Phichit, de most mennem kell – hadarta
Celestino. – Menj aludni, tudom, hogy ott hajnal van.
- Add át az üdvözletem Yuurinak – mondta még gyorsan. – És
rángasd el a nevemben a bankettra, mert utólag bánni fogja, ha…
Celestino lerakta, mielőtt rendesen befejezhette volna a
mondatot.
*
- Meg kellene mondanod neki, ha abba akarod hagyni – mondta
halkan Phichit. – Folyton rólad kérdez, és már bűntudatom van annyit hazudni.
Yuuri hevesen megrázta a fejét, de nem nézett fel a
könyvéből. – Én sem tudom, mit akarok.
Phichit sejtette, hogy ez csak féligazság; Yuuri és az
edzőjük között a Grand Prix döntője óta fagyos volt a hangulat, habár nyíltan
sosem veszekedtek; Celestino nem tudta kezelni az egyre hevesebb
hangulatingadozásait, és Phichit csak őrlődött kettejük között. A bukás a japán
nemzetin csak rontott a helyzeten. Phichit mindig is úgy volt vele, hogy mindig
van egy következő év, amikor jobb lehet, amikor újra bizonyíthat, de Yuuri
máshogy működött.
Phichit nagyon szeretett volna vele versenyezni, erre azonban
ez a szezon már nem adott lehetőséget, mivel Yuuri nem kvalifikált a négy
kontinensre és a világbajnokságra sem. Csak annyit tudott tenni, hogy
mindannyiszor elismételte, hogy támogatja, akármilyen döntést is hozzon.
Yuuri január második hetében hivatalosan is felbontotta az
együttműködést Celestinóval, és ezen valahogy senki sem lepődött meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése