Bögre

Megint találtam valami régi Hetalia-szösszenetet, ami valahogy nem került fel... legalábbis azt hiszem. Abban a mappában volt, ahová a nem feltöltötteket válogattam ki, szóval nagyon remélem, hogy így is van. 

Berwald ideges lesz, amikor valaki kint hagy egy használt bögrét. 

Svédország kicsit idegesebb volt az utóbbi időben – a sok-sok szervezkedés, rendezkedés és lebonyolítás még az ő kötélidegeit is kikezdte, így hát nem volt akkora csoda, hogy kiborult, amikor egy elmosatlan kávésbögrét talált a konyhapulton már rögtön korán reggel. Ezen kívül még ott volt egy csomó mosatlan, no meg a vendégekkel sem ártott volna foglalkozni.

Vendégek… a bögre piros alapon skandinávkeresztes mintája perdöntő bizonyítéknak ígérkezett a tettest illetően. Dúlva-fúlva rontott rá a nappaliban leledző, frissen ébredt dán-norvég duóra.

– A konyhaszekrényen volt – lengette meg a bögrét.

– No és aztán?

– A mosogatóban lenne a helye – mordult Svédország, mire norvég részről kapott válaszul egy ásítást.

– Álljunk meg egy percre, én nem is abból ittam!

– Magától lett kávés, igaz?

– Biztos elszökött – vont vállat Christensen, és részéről letudta a dolgot. Berwald gunyoros horkantást hallatott, majd kiviharzott. A konyhából áthallatszott, ahogy hangosan tesz-vesz, zubog a víz, aztán egy álmos, alvópólós Izland kukkantott be a nappaliba.

– A svédnek mi baja? Megkérdeztem, van-e kávé, erre majdnem leharapta a fejem – motyogta kissé kótyagosan, míg lehuppant egy fotelbe.

– Hisztizik egy koszos bögre miatt, amit szerinte én hagytam kint – magyarázta vidáman Dánia, majd előredőlt, és két ujja közé csippentette a legfiatalabbik állát ezzel kényszerítve arra, hogy ránézzen. – Holott nyilvánvaló, hogy te voltál.

Sigurður félrelökte a kezét, hátradőlt és felhúzott térdeire húzta a pólóját. – Naná, ki más is lehetett volna?

Az az egy szem bögre egész nap ott árválkodott mosatlanul a konyhában, míg ki nem derült, hogy a hajnali félhomályban színvak Finnország volt az elkövető.